Ma reggel az időjárás jelentés hírül adta, hogy holnap érkezik a nyár. Ezt szó szerint így mondták. 3 éves lányom ezt hallva, azonnal az ablakhoz rohant és elkezdte keresni a nyarat!
Mondtam neki, hogy még csak úton van, de onnantól kezdve 5 percenként figyelte az ablakban a nyarat. Aztán megegyeztünk, hogy hosszú utat kell még megtennie hozzánk, de már tényleg-tényleg csak egyet kell aludni és itt lesz. Kicsit szomorú volt, hogy még várnia kell, de elfogadta. Asszem besokallt a sok esőkabátozástól, és hogy "ma sem tudunk kimenni a játszótérre" mondatoktól.
Egy valamire, viszont jó volt a sok eső: Az egész család csigamentő lett!!!!! A gyerekek eddig nem akartak semmilyen békát, csigát, bogarat megfogni, mert pfújj nyááálaas…. Múlt hét óta viszont csak ezt figyelik az utcán és versenyeznek, hogy ki ment több csigát a járdáról és teszi be a fűbe. Egy pillanatra sem látom már az arcukon, hogy nem akarják megfogni. Szülők részéről viszont türelem kell ahhoz, ha minden egyes megmentett csigát 15 percig figyelünk még és esetleg simogatni is akarják.
