Tud erre már valaki válaszolni? Minden bizonnyal nem. Azonban azokra a kérdésekre, hogy: Mekkora a lába? Hány kg? Mennyit tudna lefutni? Hány gombóc fagyit tud megenni? – valószínűleg azonnal rávág mindenki egy számot…..
Vízlábnyoma pedig mindenkinek van, onnantól kezdve, hogy megszületik!
Na lássuk, hogyan is van ez? A virtuális víz koncepcióját a 90-es években a brit természettudományokkal foglalkozó professzor John Anthony Allan dolgozta ki és az értendő alatta, hogy egy bizonyos termék előállításához mennyi víz használódik el, párolog el, vagy szennyeződik.
Azóta, ez a koncepció már nem csak a tudományos körökben terjedt el, hanem felfigyelt rá a kereskedelem és a politika is.
Általában bele sem gondolunk és (persze) fogalmunk sincs arról, hogy mennyi vízre van szükség egy-egy termék előállításához.
Íme néhány adat, amelyek a WWF-től származnak:
- 1 hamburger előállításához 2400 l vízre van szükség
- 1 pamutpóló 2000 l
- 1 pohár almalé 190 l
- 1 szelet kenyér 35 l stb….
A vízlábnyom a virtuális víz elméletének továbbfejlesztése, mivel azt egy személyre, egy vállalatra, egy országra is kalkulálhatóvá teszi.
Egy fejlett országban élő személy naponta átlagosan 100-150 l vizet használ. (főzés, mosogatás, mosás, tisztálkodás stb.) Ha azonban a virtuális vízzel számolunk, akkor bele kell kalkulálnunk a reggeli túrórudi, a kávé, a napilap stb. előállításához szükséges víz mennyiségét is és a szám azonnal több ezerre fog ugrani.
Nem tudom, hogy eljut-e a téma odáig, hogy a termékeken feltűntessék majd a vízlábnyom értékét. Mondjuk a kalóriaszám mellé, és elkezdjük-e ezt is számolni?
Vicces lesz, ha a fiamat úgy küldöm a kisboltba egy liter tejért: Légyszi, hozz egy 200 vlny (vízlábnyom) alatti tejet! (de gondolom, ez is szokás kérdése)
